Fehér Péter "A számítógép az oktatásban a harmadik évezred küszöbén" (1999) című cikkéről

Magyar

Fehér Péter: Számítógép az oktatásban - a harmadik évezred küszöbén

Egy tíz évvel ezelőtti munkájában Fehér Péter az iskolák számítógépesítéséről, az IKT eszközök oktatási szerepéről, az átalakuló tanári szerepekről ír. (A cikk a „Könyvtárak szerepe a közoktatásban” című budapesti konferencia informatikai szekciójában 1999. januárjában elhangzott előadás alapján készült.)

A cikk nem csupán múltidézés szempontjából lehet érdekes, hiszen abban olyan, ma már klasszikusnak tekinthető fogalmak mentén járhatjuk körül a témát, mint a „digitális pedagógia”, a „tudásalapú társadalom”, vagy épp a „Net-generáció.” A számítógépek oktatási felhasználásával kapcsolatban az író – egy évtizeddel ezelőtt – összefoglalta a korabeli trendeket, elvárásokat, vagy ahogyan ő fogalmaz a „mítoszokat, kételyeket és reményeket”. A témával kapcsolatban olyan kérdéseket fogalmazott meg, melyek nemhogy aktualitásukból nem veszítettek, de azokra a mai napig nincsenek megnyugtató válaszaink sem.

  • Lehet-e olyan számítógépet alkotni valaha is, ami többre képes, mint a tanár?
  • Tudhat-e a számítógép olyasmit, amit a tanár nem tud?
  • Mire használható a multimédia és az Internet az oktatásban? Kell-e használnunk egyáltalán?
  • Meddig tart a diákok motiváltsága, meddig hat az új eszközök varázsa?
  • Hogyan kell a tanári módszereknek változniuk, ha fontosnak tartják, hogy taníttani tudják a Net Generációt?
  • Milyen szerepe van az iskolának és a tanárnak az IT ismeretek elsajátításában?
  • Egyáltalán hatékonyabb lehet-e az oktatás a digitális eszközök által?

A szerző megfogalmazza: "Vitathatatlan, hogy az új, interaktív média által segített oktatás új paradigmákat kíván." és hogy megmagyarázza valójában mire is gondoljunk, idézi DonTapscott egyre többet hivatkozott művét (Growing Up Digital, Mcraw-Hill, New York, 1998.), sorolva a legfontosabbakat a szükséges változások közül: Ebből most mi is idézünk néhán tézist, amelyek ma, tíz évvel Tapscott könyvének és a szerző cikkének megjelenése után, ma is időszerűek:

- Az instrukciók és utasítások helyett konstrukció és felfedezés (felfedeztetés).
- Tanárközpontú oktatás helyett tanulóközpontú oktatás.
- A tananyag „bebiflázása” helyett azt kell elsajátítani, hogyan tanuljunk, hogyan navigáljunk és hogyan szelektáljunk.
- A mindenki számára tervezett „egyenoktatás” helyett egyéni, testre szabott képzés.
- Az oktatás kínszenvedés helyett szórakozás legyen.
- A tanár adó (információforrás) helyett segítő (facilitátor) legyen.

 A szakmai vélemények, hazai és nemzetközi tapasztalatok összefoglalása során mindvégig érezhető, hogy a szerző nem a technológiai, hanem pedagógiai megközelítést tekinti fontosabbnak. Végül ami számunkra érdekes ma, az az, hogy az elmúlt tíz évben a Web 2.0 -berobbanása olyan mértékben bővítette a lehetőségeinket, amire akkor még a szerző nem gondolhatott. Persze a "hogyan?" továbbra is kérdés maradt. Szerncsések vagyunk, hogy egy Európai Uniós projekt keretén belül próbálkozhatunk új utak felderítésével.

A cikk teljes terjedelmében olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján.

Farkas Róbert, Hartyányi Mária

Project: 
Public visibility permission: